Zebra és Elefánt

 Zebra

Előfordulás: Kelet-Afrikától Angoláig és Dél-Afrikáig
Testtömeg: 175-385 kg
Marmagasság: 1,1-1,45 m
Tápláléka: növényevők, füvek, fiatal hajtások.
Szaporodás: 360-396 napi vemhesség után egy csikót ellik.
Élettartam: fogságban több, mint 40 év.

Az alföldi zebrák (Equus burcelli) az afrikai szavannák jellegzetes növényevői. A kelet-afrikai Grevy-zebrától szélesebb csíkjai különböztetik meg. Mind a nyílt, mind az erdős szavannákon megtalálhatóak csapatai, akár 4.400 méter magasra is felhatolnak. Elsősorban a víz közeli területeket részesítik előnyben.
A táplálékának 90%-át legeléssel szerzi. Naponta átlagosan 13 km-t tesznek meg, míg a magasabban fekvő alvóhelyükről elindulva felkeresik a táplálkozóhelyeket, majd visszatérnek. Habár nagy létszámú hordákba is összeverődhetnek, a szociális szerveződés magját a kisebb létszámú, nem territóriális családok jelentik. A családokon belül stabil hierarchia viszonyok uralkodnak, amelynek élén a domináns hím áll, aki 1-6 felnőtt kancán gyakorolja hatalmát. A nőstények rendszerint életük végéig a családjukkal maradnak, míg a fiatal csődőrök elvándorolnak, majd csak hímekből álló, lazább szerkezetű csapatokba verődnek össze.
A kancák szezonálisan poliösztruszosak, az ösztrusz 2-19 napig tart. 360-396 nap után ellik, a 32 kg körüli újszülött csíkó hamar talpra áll, sőt egy óra múlva már futkos. Bár egy hét múlva képesek füvet is enni, 7-11 hónapig szopnak. A hímek 1-3 éves korukban hagyják el a szülőcsoportjukat, 4 évesen már a nőstényekért küzdenek.
Természetes ellenségeinek, az oroszlánoknak, hiénáknak és hiénakutyáknak komoly kihívást jelent elejtésük, nem egy elővigyázatlan oroszlánt tettek nyomorékká pontos és erőteljes rúgásaikkal. A lőfegyverek ellen azonban már nem hatékony ez a védekezési mód, főleg Dél-Afrikában írtották a farmerek, aminek következtében az alföldi zebrai több alfaja a quaggához hasonlóan kipusztult azokon a területeken.

 Indiai elefánt

Előfordulás: Dél- és Délkelet-Ázsia, Dél-Kína, Indonézia (Borneo, Szumátra)
Testtömeg: 3000-5000 kg
Marmagasság: 2,5-3 m
Tápláléka: fű, lomb, ágak, virágok, gyümölcsök és gyökerek.
Szaporodás: a tehén 18-22 hónapnyi vemhesség után egy borjút hoz világra
Élettartam: akár 70 év is lehet.

Kisebb az afrikai elefántnál. Füle viszonylag kicsi, jobbára csak a bikának van agyara. A homloka domborúbb, háta más alakú (nincs meg az a nyeregszerű homorulat, egyenletesen domború), mint afrikai rokonáé, ormánya végén egy "ujj" és a hátsó lábán 3 helyett pedig 4 ujj található. A dzsungelekben és füves területeken egyaránt megtalálható. Táplálékának legnagyobb része fűféle. Napi táplálékigénye kb. 150 kg, aminek 44%-át emészti meg szimbiotikus cellulózbontó baktériumok segítségével. Napi vízigénye is magas, 140 liter, ezért nem szokott messzire eltávolodni a vízforrásoktól. Főleg a reggeli és az esti órákban aktív. Akár 48 km/h sebességre is fel tud gyorsulni.
Legalább 20 egyedből, főleg tehenekből álló csoportokban jár tápláléka után, a legidősebb nőstény vezetése alatt. A csorda táplálékkeresés közben kisebb alcsoportokra oszolhat, ilyenkor alacsony frekvenciájú hangokkal kommunikálnak. A kifejlett bikák magányosan vagy csak hímekből álló csapatokban élnek és időszakosan csatlakoznak a tehenekhez. Csak a domináns bikák párosodnak. Nem territóriális állatok, a nőstény csordák 30, a hímek 15 négyzetkilométeres területen belül mozognak. Régen jellemző volt rájuk egy időszakos vándorlás, az emberi kultúra terjedése azonban korlátozta ezen aktivitásukat. A borjakat veszély esetén összehangoltan védik, elsősorban tigrisek és oroszlánok jelenthetnek veszélyt.

A kb. 100 kg súlyú indiai elefántborjút közvetlenül születése után barnás szőr borítja. 18 hónapig neveli az anyja. Több hónap eltelte után kezd lassan áttérni a fűfélék fogyasztására. Kezdetben az anyja ürülékét kell megennie ahhoz, hogy kellő mennyiségű cellulózbontó baktériumra "tegyen szert". Ivarérettségét 9-12 évesen éri el, fogságban a legidősebb indiai elefánt 69 esztendőt ért meg.

Élőhelyének elvesztése miatt a kipusztulás veszélye fenyegeti. A történelmi időkben még Közel-Kelettől Jáváig megtalálható volt, ma már csak Elő- és Hátsó-Indiában él. Jelenleg 28.000-42.000 közöttire becsülik a számát. Az indiai elefántot már évezredek óta munkára fogják. Az ókori csatákban, mint "harckocsi" tört utat az ellenség soraiban, ma leginkább a fakitermelésben és vadászatokon használják.